Folyamatosan növekszik az antidepresszánsokat használók száma, annak ellenére, hogy nem is értjük pontosan, hogyan működnek ezek a szerek, és nagyon sok esetben nem is használnak. A legújabb probléma velük, hogy ha valaki elkezdte szedni ezeket a gyógyszereket, akkor egyáltalán nem könnyű abbahagyni.
Az első antidepresszáns szerek felfedezése egy véletlennek volt köszönhető. A kutatók a tuberkulózis ellenszerén dolgoztak, amikor az egyik gyógyszer hatására jelentős javulás állt be a páciensek hangulatában és energiaszintjében. Ez a gyógyszer egy úgynevezett MAO gátló volt. A MAO (monoamin-oxidáz) egy enzim, aminek a feladata az agyban az ingerület-átvivő anyagok lebontása. Ilyen ingerület-átvivő anyag például a dopamin, vagy a szerotonin. Ez a gyógyszer volt az első antidepresszáns, de hamarosan rájöttek, hogy sok veszélyes mellékhatása lehet, például emeli a vérnyomást. Ezért továbbfejleszték és megszületett a manapság leggyakrabban alkalmazott szer, a szelektív szerotonin visszavétel-gátló (SSRI). Ez a gyógyszer hasonló elv alapján működik, mint a MAO gátlók, de kifejezetten a szerotonin lebomlását akadályozza. A közhiedelemmel ellentétben tehát az antidepresszáns szerek nem emelik a szerotonin szintet, vagyis csak közvetetten emelik, mégpedig azáltal, hogy nem engedik, hogy a szervezet lebontsa azokat. Az SSRI hatalmas karriert futott be, mert a mellékhatások nem tűntek súlyosnak és bizonyos mértékben kezelni tudott egy eddig kezelhetetlennek hitt betegséget.
A tudósok nem voltak tisztában a gyógyszer hatásmechanizmusával, de úgy gondolták, hogy mivel a szer az olyan ingerület-átvivő anyagok szintjét emeli, mint a dopamin és a szerotonin, ezért valószínűleg ezeknek a hiánya okozhatja a depressziót és a szorongást. Gyorsan meg is született a kémiai egyensúlyhiány elmélet, ami aztán nagyon gyorsan elterjedt az emberek között. A mai napig a legtöbb ember ezt tartja a depresszió fő okának, annak ellenére, hogy soha semmilyen jelentős tanulmány nem támasztotta alá ezt az elméletet. Ezek a gyógyszerek azóta az antibiotikumhoz hasonló népszerűségre tettek szert, a súlyos klinikai depressziótól az enyhe esetekig az orvosok az esetek többségében ezeket a szereket ajánlják.
A theconversation.com magazinban megjelent cikk orvos szerzői most azt állítják, hogy a közhiedelemmel ellentétben, egyáltalán nem könnyű abbahagyni az antidepresszánsok szedését.
Korábbi tanulmányok (gyakran gyógyszercégek megrendelésére) arra az eredményre jutottak, hogy az antidepresszáns szereket könnyen el lehet hagyni. Ezekben a kísérletekben azonban sokszor olyan alanyok szerepeltek, akik csak rövid ideje szedték ezeket a gyógyszereket. Az SSRI szerek szedése azonban sokszor évekig, évtizedekig tart. 4-6 hét kell csak ahhoz, hogy a gyógyszer elkezdje kifejteni a hatását. Azok közül, akik úgy döntenek, hogy nem szedik tovább a szert, körülbelül minden második ember tapasztal elvonási tüneteket. Ezek a tünetek a szédüléstől az érzelmi zaklatottságig sokfélék lehetnek és hónapokig, esetenként akár évekig is eltarthat, amíg elmúlnak.
Gyakran előfordult, amikor valaki ezeket a tüneteket megtapasztalta, hogy ő és az orvosa is úgy értékelték, hogy az antidepresszáns szerek elhagyása visszaesést okozott az állapotában, mivel az elvonási tünetek nagyon hasonlóak voltak az eredeti betegség tüneteihez. Így az ésszerű megoldás a gyógyszerszedés folytatása volt. Mivel minél tovább szedik a gyógyszert, annál erősebbek az elvonási tünetek, sokan olyan ördögi körbe kerültek, amiből nem láttak kiutat.
Itt érdemes leszögezni, hogy az antidepresszánsok sok ember életét tették elviselhetővé, főleg azokét, akik komoly depresszióban szenvedtek. Azonban a gyógyszer mára már amolyan konfliktuskezelő szerré vált, amit az orvosok olyan esetekben is ajánlanak, amikor arra valójában nincsen szükség. Ez azért problematikus, mert nem tudjuk, hogy a szer hogyan működik, a mögötte álló elmélet mostanában dőlt meg, és már az is világosan látszik, hogy elhagyni sem könnyű.
Jelenleg egyedül az Egyesült-Királyságban létezik hivatalos segítség azoknak, akik abba szeretnék hagyni az antidepresszánsokat. Az ajánlás szerint a „hiperbolikus leszokás” tűnik a leghatékonyabb stratégiának. Ez a módszer szerint nem elég fokozatosan elhagyni a szert, hanem arra is figyelni kell, hogy mennyivel csökkentjük az adagokat. Nem mennyiséggel kell csökkenteni, hanem százalékkal, ami azt eredményezi, hogy a bevett gyógyszer mennyisége egyre kisebb mértékben csökken. Ha mondjuk 10 milligrammot szedtünk eddig és 10 százalékkal csökkentjük az adagot, akkor először 9 milligrammra esik vissza, utána 8,3 mg, majd 7,5 mg és így tovább. Ahogy közeledünk a teljes elhagyáshoz, úgy lassul a csökkentés mennyisége. A tapasztalatok alapján a legnehezebb az utolsó milligrammok elhagyása.
Az eredeti cikk itt olvasható.
Kapcsolódó anyagaink: Mentális egészségügyi krízis Európában – Barankovics Alapítvány
Hogyan kovácsoltak tőkét a depresszióból – Barankovics Alapítvány
Az antidepresszánsok nem biztos, hogy javítják az életminőséget – Barankovics Alapítvány
A szemlét készítette: Papp Gergely
