Merre tart a Homo Sapiens 5. – Út a halhatatlansághoz?

Az emberi faj fejlődésének már csupán egyetlen területe van, aminek a korlátait nem sikerült meghaladnia: saját halandóságának határait. A civilizációs fejlődés kezdete óta a különböző képzőművészeti alkotások, szövegek és használati tárgyak – ha nem is tudatosan –, de mind a jövő számára készültek. Az alkotói, viselői, hordozói ezek segítségével, a jövő nemzedékeinek mutattak meg egy szeletet a múltból és saját halhatatlanságukból. Később, a fényképek, hanganyagok, majd az audiovizuális felvételi lehetőségek elterjedésével egy-egy kultúra, személy vagy történelmi esemény a technológia segítségével fennmaradhatott az örökkévalóságnak. A megörökítés viszont egy passzív folyamat, amivel egykori embertársaink, ismerőseink, szeretteink csupán az emlékezetünkben élhetnek tovább és pár generáción belül az ő emlékük is szertefoszlik. Az új információtechnológiai lehetőségeknek köszönhetően pár évtizeden belül arra is lehetőségünk lesz, hogy az elménket feltöltsük egy virtuális hálóra, akár az Internetre és a biológiai életünk után egy digitális életet kezdjünk el.

Már csak egy karnyújtásnyira lenne a „digitális örökkévalóság”?

A gondolatfeltöltés (mind uploading) egy olyan folyamat, amely során a tudatunkat össze tudjuk kapcsolni egy számítógépes rendszerrel, így megsokszorozhatjuk magunkat. Akár csak a Mátrixban vagy a Transzcendens című filmekben, különböző módokon csatlakozhatunk rá a digitális térre vagy menthetjük át a tudatunkat egy számítógépek által működtetett rendszerre. Az így létrejövő információhalmazt hívják a futuristák infomorphnak, ami egy virtuális kivetülése a személyiségünknek. A körülbelül 85 billió neuron és 100 trillió agyidegi összekapcsolás átkötésével, elméletben át lehetne tölteni a tudatunkat egy számítógépbe, ugyanakkor a technikai lehetőségek még korlátozzák a tudósokat ebben. Az emberi memória hozzávetőlegesen 2,5 petabyte adatot tartalmaz. Ez megfelel az összes, az Egyesült Állomokban található könyvtár adatállományának vagy szemléletesebben: több, mint 500.000 DVD minőségű filmnek. Ilyen méretű adattárolásra csak a legfejlettebb számítástechnikai intézetek képesek. Rettentő mennyiségű energia és hely kellene az adatok megfelelő tárolásához és a lehívórendszer működtetéséhez. A digitális énünk megszületéséhez egy új MRI rendszeren működő molekuláris szkennert használnának, majd az így kapott adatok segítségével a mesterséges intelligencia felépíteni a digitális személyiségünket. A Blue Brain nevű projekt ezzel a megoldással kísérletezik: patkányok agyát próbálják lemodellezni. A svájci székhelyű kutatócsoport sikeresen kidolgozott egy algoritmust, amely segítségével képesek lehetnek a billiónyi egyedi neuront szintetizálni. Másik hasonló munkaterv, az IBM Blue Gene szuperszámítógépe, mely az emberi agyműködéshez szükséges munkafolyamatok 4,5 százalékát tudta szintetizálni. A biológiai klónozáshoz hasonló dilemmával találjuk szemben magunkat itt is: vajon a digitális elménk másolata mi magunk vagyunk vagy egy teljesen különálló entitás? Ugyanazokkal az emlékekkel, ingerek által kiváltott reakciókkal rendelkezne, viszont a sikeres klónozás pillanatától már máshogyan élné meg a pillanatot, a klón, mint az eredeti.

Riasztó vagy lelkesítő?

A technológiai úttörőket általában nem foglalkoztatja a találmányunk morális vetülete. Az orosz milliárdos, Dmitry Itskov célja, hogy 2045-re fel tudja tölteni az agyát egy, a biológiai testétől független hordozóba, legyen az egy számítógép, egy humanoid robot vagy egy hologram. A 2045 Initiative célja, hogy a század közepére az emberiség új korszaka köszöntsön be, a halhatatlanság ideje. A digitális elmék alapjaiban lesznek képesek megváltoztatni, ahogyan eddig gondolkodtunk a világunkról, hiszen végtelen tudással rendelkeznek majd. Hasonló álláspontot képvisel az agy „letöltéséről” Elon Musk, azonban a techmogul nem támogatja az örök élet elképzelését. Úgy látja, hogy agyunk teljesítményét a digitalizáció kezdete óta folyamatosan növeljük, a számítógépek és okoseszközök kiterjesztették a kommunikáció és a gondolkodás terét és a memóriánk egy részét már most is merevlemezeken tároljuk. Az egyelőre utópisztikus megoldásnak tűnő megoldások mellett már léteznek olyan kezdeményezések, amelyek egy digitális avatart biztosítanak számunkra, így halálunk után is kapcsolatban maradhatnak velünk ismerőseink. Ennek legegyszerűbb formája a Project December mesterséges intelligencián alapuló chatbot, ami tanítható és a beszélgetések folyamán lezajló interakciók mentén fogja módosítania jövőbeli válaszát. A chatbot új verziója digitális társ, amit sokan a magány kompenzálására vagy egy elhunyt hozzátartozójuk utánzására hoznak létre. A betöltött személyiségjegyek – a visszajelzések alapján – rendkívül élethűek, viszont nem minden esetben jelentettek megnyugvást a felhasználók számára. Nagyon hasonló koncepciót dolgozott ki az orosz programfejlesztő Eugenia Kuyda, aki a néhai legjobb barátjának a személyes üzeneteit tápláltba be a Google TensorFlow keretrendszerébe és alakított ki egy beszélő mesterséges intelligenciát. A személyes digitális segéd Replika néven futott tovább és eggyel barátságosabb környezetet biztosít, mint a Siri, az Alexa vagy éppen a Bixby (az Apple, az Amazon és a Samsung virtuális asszisztensei. Az Eternime kaliforniai startupja pedig már saját magunk intelligens, digitális megtestesülését teszi lehetővé. Amíg nem elérhető személyiségünk teljes digitalizációja, addig az intelligens asszisztens-programokba való beágyazás válik egyre népszerűbbé mind cégvezetők, mind celebritások, mind politikusok számára egyaránt. És már az első nemzet is kezdeményezte, hogy a digitalizáció útjára lépjenek. Tuvalu 12 ezer fős szigete a klímaváltozásból fakadó tengerszint-növekedés miatt pár évtizeden belül teljesen eltűnhet. Hogy az óceániai lakosok nemzeti diaszpórája egységes maradjon, tuvalu nemzete lehet az első, amely teljesen digitalizálva lesz, így könnyítve meg a kapcsolattartás esélyét tagjai közt. A jövő lehetőségei, mint a bioménröki megoldások, bionika, a robotizáció, ezt a problémát is segíthetik áthidalni, hogy egy digitális örökkévalóságban létezzen tovább a holnap embere, meghaladva a Homo Sapienst.