Mesterséges intelligencia 5: a gép az ember ellen?

Március hónapban egy 27.000 aláírást számláló nyílt levél jelent meg, amiben tech fejlesztők, futuristák, filozófusok, közéleti gondolkodók foglaltak állást amellett, hogy meg kell állítani, de legalábbis lelassítani a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokat fél évre. Ezt a 6 hónapos időszakot arra kell használni, hogy kidolgozzák a biztonsági kereteket, egyezményeket, jogi eljárásokat az MI használatára.

A nagy technológiai váltások idején mindig akadtak olyanok, akik a változások kockázatait, a lehetséges veszteségeket hangsúlyozták. Cikkünkben néhány olyan megfontolást gyűjtöttünk egy csokorba, amivel az óvatosságra intők érvelnek a napjainkban oly látványos eredményeket felmutató mesterséges intelligencia nem kívánatos társadalmi következményeire hivatkozva.

Az ember és gép történelmileg kialakult viszonyában minőségi változás következik be

Az emberek és a gépek közötti kapcsolat mindig is kettős volt. A tudományos és később az ipari forradalom megjelenésével, a modern tudományok lassan, de biztosan vették át a nyugati civilizáció vezetését. A természetfeletti jelenségek és isteni magyarázatok helyett a tapasztalat, a megismerés, a természettudományok nyújtották a tájékozódási alapokat. A tudományos eredményeknek köszönhetően a termelésben is új távlatok nyíltak meg. A gépek kezdetben a könnyebb munkavégzést tették lehetővé, segítséget nyújtottak a szállításban, majd a hétköznapok szerves részeivé váltak. Eszközeink már nemcsak kiegészítik életünket, hanem annak elhanyagolhatatlan részeivé is váltak. Gondolkodásunk a használatuk által folyamatosan formálódott, de önálló entitásként nem tudtak létezni. Ebben fordulatot a mesterséges intelligencia jelenthet. A futuristák azt a pontot, ahol az MI gondolkodása felül fogja múlna az emberi logikát, technológiai szingularitásnak nevezik. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül felül fog kerekedni az emberiségen, viszont a szingularitás miatt nem fogjuk tudni kizárni a gépeket, a robotokat és a mesterséges intelligenciát az életünkből. Sőt, ha jobban meggondoljuk, már most sem tudjuk elhanyagolni a technológiát. Ezért a kérdés tehát az, hogy észre fogjuk-e venni egyáltalán, amikor a technológiára már nem csupán támaszkodni fogunk, hanem függeni is attól. Az emberek azokat a technológiákat szeretik alkalmazni, amit értenek és látják benne a hibákat. Azok a modellek viszont, amelyek túl bonyolult módon jutnak el a megoldáshoz, nem valószínű, hogy mindenki számára értelmezhetőek lesznek. Ezért ezekben a rendszerekben megbízunk, akárcsak az ember-ember közötti interakciók során.

A gép alkotta valóságban

Az emberi kapcsolatokat egyelőre nem tudja helyettesíteni az AI, de már számos példát láthatunk az e felé vezető úton a virtuális személyi asszisztensek és chatbotok megjelenésével. Több tízezer éves civilizációs fejlődésünk során nem a technológiához, hanem embertársainkhoz kötődtünk, így ez a változás nem tud egyik napról a másikra végbe menni. Azonban ahogy a modern technológia kiemelte az embert a természetből és segített neki igába hajtani azt, úgy a mesterséges intelligencia is kiemeli az embereket a társadalomból, amit kialakítottak. Mégpedig az által, hogy a gondolkodási struktúráinkat és kommunikációnkat változtatja meg. A technológia segítségével a körülöttünk lévő valóságot formáltuk át a kultúra, az emberiség közös történelemi tapasztalatai segítségével. A mesterséges intelligenciának hozzáférést adtunk ezekhez az információkhoz és a generatív intelligenciával rendelkező programok képesek bármilyen valósághű adatot létrehozni. A technológiai szingularitás beállta után már nem az emberek alkotta valóságban fogunk létezni, hanem a mesterséges intelligencia által kreált értelmezésekben. Történetünk során mi teremtettünk meg vallásokat, ideológiákat, mozgalmakat, hoztunk létre kulturális termékeket. Az MI tehát kihasználhatja azt a hibánkat, hogy nem ismerünk mindent, a valóságnak csak a saját képünkre formált szeletével lehetünk tisztában.

MI vezérelt emberi konfliktusok

A mesterséges intelligencia első társadalomformáló hatása a közösségi média és a keresőoptimalizáló rendszerekben mutatkozott meg. Algoritmusok segítségével kezdték szabályozni a tartalomszolgáltatók, hogy melyik ember tartalma került előtérbe. Később világossá vált, hogy az ellenkező világnézetű tartalmak generálják a legtöbb interakciót, ezért az MI úgy lett programozva, hogy tudatosan fordítsa egymás ellen az embereket. A szövegalapú MI megjelenésével viszont már nem csak a tartalmak koordinálására, hanem előállítására is lehetőség van. Létre lehet hozni olyan modellt, amit például álhírek, összeesküvés elméletek generálására állítanak rá. A populáris kultúrában népszerű sztoriknak nem feltétlenül arról kell szólnia, hogy a gépek az emberek ellen fordulnak. Az MI az embereket is egymás ellen fordíthatja olyan értékek vagy célok létrehozásával, ami eddig senkinek nem jutott eszébe. A mesterséges intelligencia tartalomgyártó képessége már ezeket a határokat feszegeti.

„Az isten szintű AGI”

Hogy még hihetőbbé és elfogadhatóbbá váljon a mesterséges intelligencia, érzelmeket kell emulálnia. A Google által fejlesztett LaMDA rendszer már ennek is megfelel és képes szimulálni a magányt, a boldogságot, a szomorúságot vagy az elégedettséget. A következő nagy lépés ezek összegzése, ami által egy általános mesterséges intelligenciát (AGI) lehet létrehozni. Ezek lehetnek az első olyan rendszerek, amelyek az embertől függetlenül képesek informálódni, alkalmazkodni, fejlődni és tervezni. Ez egyesek szerint olyan fordulópontot jelenthet, mint a könyvnyomtatás vagy a maghasadás. Mások szerint viszont visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Jelenleg az DeepMind és az OpenAI álnak a legközelebb ahhoz, hogy egy „isten szintű AGI”-t hozzanak létre – ami képes lenne más mesterséges intelligenciákat is kitalálni, működtetni. Ezek a vállalatok úgy gondolják, hogy a mesterséges intelligencia pozitív változást fog hozni az emberiségnek. A befektetők is hasonlóképpen gondolkodhatnak, ugyanis 2023-ban már most 21 milliárd dollárt – a tavalyi évhez képest több mint a dupláját – költötték a kutatási támogatásokra. Az óriási mértékű fejlesztési támogatást azzal magyarázzák, hogy a technológiai fejlődés mindig elkerülhetetlen volt az emberiség történetében. Szerintük ez most sem lesz másképpen, ezért szorgalmazni kell azt és nem hátráltatni a folyamatokat. A fő ok azonban nem az emberiség segítsége, hanem Kínától való félelem. Könnyen bekövetkezhet szerintük ugyanis, hogy az első kínai AGI a nyugati értékeket veszélyesnek fogja tekinteni. De az is lehetséges, hogy a Föld megmentésének érdekében írtja ki az emberiséget egy mesterséges intelligencia. Ha azt kérnénk tőle, hogy tisztítsa meg az óceánok vizét és ehhez elhasználná a légköri oxigén jelentős részét, akkor azzal nem csak az embereket, hanem az állatpopuláció jelentős részét is megsemmisítené.

Az ember és a gép viszonyának átrendeződése már megkezdődött és vannak, akik ezt egy új fegyverkezési versenynek látják – csak éppen nem az emberiség között, hanem az ellen. A technológiai szingularitás elképesztő lehetőségeket fog magában rejteni, de egy rendkívül szabályozatlan területen zajlanak ezek a fejlesztések. Most még abban a stádiumban járunk, ahol az ember egy szükséges része a tanulási folyamatnak. Az óvatosságra intők szerint a mesterséges intelligencia fejlődésével hamar olyan területen találhatja magát az emberiség, ahol már nem lesz szükség tovább magára az emberre sem.