A Barankovics Alapítvány kezdeményezésére a Szociális Testvérek Társaságának támogatásával a Nemzeti Örökség Intézete közreműködésével november 9-én Slachta Margit földi maradványai hazaérkéztek. Az ország első női képviselőjeként közismert politikus újratemetésére 2021. december 7-én, kedden délután 4 órakor kerül sor a Fiumei úti sírkertben.
A BIA Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoportjának cikksorozata tisztelgés a politikusnő közéleti életműve előtt. Cikkeink végén beszédeiből, írásaiból közlünk idézeteket, amelyek közvetlenül is jelzik a vallásos világnézetéből adódó mély elkötelezettségét korának társadalmi problémáinak megoldása mellett.
A sorozat első Slachta Margit nővédelmi munkáját bemutató része ide kattintva olvasható
Slachta Margit parlamenti képviselői munkáját bemutató második rész itt található
Slachta Margit szociális munka terén végzett tevékenységéről szóló harmadik rész itt olvasható
A sorozat negyedik része a Világ Igazát mutatja be
Slachta Margit a II. világháború befejeztével ismét a „pogány világ újrakeresztelésére” készült, de várakozásaiban ezúttal csalódnia kellett. A „barna újpogányság” után a „vörös újpogányság” erőivel szemben már csak utóvédharcokat folytathatott. Parlamenti felszólalásaiban a keresztény világnézet szempontjait képviselte, a materializmus társadalmi életre gyakorolt, szerinte katasztrofális hatásait kárhoztatta. A korszakot a régi rendszerrel való radikális szakítási szándék légköre uralta, ami őt is a korábbiaktól eltérő kihívások elé állította. Hamarosan a kommunista propaganda célkeresztjébe került.
Slachta Margit 1945 márciusától a parlamenti visszatérésén dolgozott, azonban már ekkortól megkezdődtek a törekvések Slachta közéleti és emberi ellehetetlenítésére. Ugyanis a Keresztény Női Tábor szervezkedési szabadság iránti kérelmét a Budapesti Nemzeti Bizottság visszautasította, emellett az általa szerkesztett „A Lélek Szava” lapengedély hiányában, csupán röplapként jelenhetett meg. Az 1945-ös választásokon a Polgári Demokrata Párt listáján, majd 1947-ben már a Keresztény Női Tábor képviselőjeként jutott mandátumhoz.
Slachta Margit a Parlament folyosólyán 1948-ban (Forrás: Szociális Testvérek Társasága archívuma)
„Aktiv ellenséges tevékenységet folytatott a rendszer és a baloldali pártok ellen.”[1]– áll Slachta Margit önálló kartonján, amely igazolja, hogy az állambiztonsági szolgálatok nyilvántartásba vették, vizsgálati célszemélynek tekintették, mint a rendszer ellenségét. Az állambiztonsági szervek a Keresztény Női Tábor tevékenységének megfigyeléséről önálló operatív dossziét készíttettek.[2] A politikusnőre vonatkozó töredékesen fennmaradt állambiztonsági anyagokat a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló mozgalom bűntettének tényállásához igyekeztek bizonyítékként felhasználni. Ennek alapvető oka, hogy a Slachta általa képviselt tradicionális, keresztény értékeket 1945 és 1948 között a tényleges hatalomátvételére törekvő politikai erők minden eszközzel támadták, képviselőiket el kívánták távolítani a közéletből.
Parlamenti felszólalásait minden alkalommal közbeszólásokkal szakították meg. A kezdetben gúnyos közbeszólások később trágár, primitív hangvételűvé váltak, a viharcsengő folyton berregett. „Mozgás és derültség a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton, Felkiáltások a kommunistapárt soraiban”. Slachta felszólalásai közben például a következők is elhangoztak: „Slachta a szeszélyes, vonuljon kolostorba, Amerika hangjának sztárja, Maga még magyar állampolgár?!, rágalmazó, hazaáruló”. Mindez a baloldal lejárató taktikájának a része volt, amelyet később Rákosi kontraproduktívnak értékelt, ugyanis túlságosan nagy figyelem összpontosult a képviselőnőre, aki így mártír szerepbe került.[4]
Slachta karaktergyilkosságát mi sem szemlélteti jobban, mint a Ludas Matyi c. hetilapban rendszeresen megjelent róla készült szatírák és karikatúrák, amelyeknek központi témája Slachta keresztény értékrendjének kifigurázása, a közéleti tevékenységének dehonesztálása. A leghíresebb karikatúra: „Slachta Jósnőnél” címmel jelent meg: Slachta egy jósnővel szemben ül, kettejük között az asztalon kiterítve a „kártya”, amelyeken politikusok képei láthatók. A jósnő Rajk László belügyminiszter képére teszi az ujját, és azt mondja: „Ez a barna fiatalember sokat gondol magára.”[5]
(Forrás: Ludas Matyi 1947. 12.10.)
Slachta hiteltelenítésének következő példája, hogy nyilasbarátnak próbálták személyét beállítani.[6] Példaként említhető, hogy 1946. március 22-én a védelem tanújaként jelent meg az egykori nyilas vezető és társai ellen indult, háborús bűncselekmények miatti büntetőperben. A tárgyaláson tett tanúvallomás sokat mondó szövegében fontos adalékot találunk az által képviselt értékrend megértéséhez, ugyanis vallomását ekképp zárta: „[M]ert nem felejtettem el, hogy nem bántottak, amikor az ő hatalmukban voltam. Ezért jöttem el tanúskodni is, felebaráti szeretetből és ezért hoztam neki élelmet is. A nyilasokat mentesíteni nem akarom, mindig harcoltam és harcolni is fogok a gonoszság ellen.”[7]
A Mentelmi Bizottság javaslatára kétszer is kizárták a Parlamentből, először az 1947. október 28-án tartott Szovjetuniót és Jugoszláviát bíráló felszólalása miatt 60 napra, másodszor 1948. június 16-án tartott utolsó felszólalása miatt kétszer 6 hónapra, amellyel elvesztette mentelmi jogát. Utolsó felszólalásakor elfogadásra került az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslat. Bizonyítani akarta, hogy számos tiltakozás érkezett az egyházi iskolák államosítása ellen, ezért 2249 másolatot vitt magával a Katolikus Szülők Szövetsége és az egyházközösségek tiltakozásaiból. Vádolták, hogy a levelek hamisítványok, ő készítette azokat, a felszólalást folyamatos zaj kísérte.
E nevezetes felszólalás után a direkt politikától végleg vissza kellett vonulnia. Nemcsak beszéde váltott ki nagy visszhangot, hanem magatartása is, ugyanis a parlamenti ülés végén nem állt fel a Himnusz alatt. Ezen eseményekről Slachta Margit testvéri körben a következőképp számolt be: „[N]agyon mélyen érintett, hogy azok kezdik énekelni az »Isten áldd meg a magyart«, akik éppen most fosztották meg az ifjúságot Istentől, – tehát le kellett volna térdelnem és azt a zsoltárt imádkoznom, hogy »hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön« (136/137. Zsoltár).”[8]
Felmerül a kérdés, hogy a rendkívüli körülmények között, hogyan tudott Slachta újból és újból felszólalni, határozati javaslatot előterjeszteni, és ami a legfontosabb, keresztény-erkölcsi értékei mellett kiállni. egy ellenséges környezetben. A választ tőle kapjuk:
„Aki a jó Istentől kijelölt helyén van, annak a megbízatásával járó kockázatok, szenvedések, próbák egészen másképp jelennek meg, mint ahogy megjelennének annak, akit nem az Úr állított oda […] azzal a hittel kell leszerelnie a természetes izgalmat és arra gondolnia, hogy az adott pillanatokban mindig rendelkezésére áll annyi kegyelem, amennyi annak a feladatnak végzéséhez szükséges. Ebben a tudatban az embernek a nehéz is könnyűnek látszik […] A kegyelem belülről kiegyenlít, megtámaszt, megolajoz és a lélekben állandó béke honol”[9]
Schlachta Boglárka Lilla
Idézetek Slachta Margittól
„[A]zért, mert a politika terén olyan sok ravaszsággal és erőszakkal olyan sok rossz történik, nem szabad visszavonulnunk, sőt ellenkezőleg, annál inkább részt kell vennünk, hogy a jóakarat diadalmaskodhassék”[11]
„Kedves testvérek, olyan végtelenül szomorú az a lelki kép, amit a mai közélet nyújt. Még ilyen szomorú nem volt! Nagy a demoralizáló zűrzavar.”[12]
„Kedves testvérek, csak az a fontos, hogy mindig azt tegyük, amit tennünk kell, és a többit bízzuk a jó Istenre! Ha valaki rendíthetetlenül megmarad amellett, amit szolgálni akar, nemcsak a kegyelem rendje szerint, de a természet rendje szerint is, egy bizonyos idő múlva egész biztosan győz.”[13]
„Nagyon kérem, kedves testvérek, legyünk skrupulózusak önmagunkkal szemben, ítéljünk magunk fölött, és ne csússzunk le a természetfölötti nívóról, amelyen állnunk kell, mert különben nem vehetünk részt az újjákeresztelésben.”[14]
„Csodálatos, hogy aki hatalmon van és nem áll transzcendentális alapon, az mindig újra és újra megpróbálja az elnyomatással, a ráerőszakolással biztosítani és erősíteni a maga uralmát, holott amióta történelem van, azóta mindig csak azt látjuk, hogy egy ideig lehetséges az elnyomatás, de sohasem eredményezte még azt, hogy a hatalmon lévőknek a hatalmát megerősítette volna.”[15]
„Aki a jó Istentől kijelölt helyén van, annak a megbízatásával járó kockázatok, szenvedések, próbák egészen másképp jelennek meg, mint ahogy megjelennének annak, akit nem az Úr állított oda […] azzal a hittel kell leszerelnie a természetes izgalmat és arra gondolnia, hogy az adott pillanatokban mindig rendelkezésére áll annyi kegyelem, amennyi annak a feladatnak végzéséhez szükséges. Ebben a tudatban az embernek a nehéz is könnyűnek látszik […] A kegyelem belülről kiegyenlít, megtámaszt, megolajoz és a lélekben állandó béke honol”[16]
„Mindig csak azért könyörgök, hogy engedje meg a jó Isten, hogy missziómat teljesítsem! Ha teszem, amit a lelkem mond, nem zavar, hogy mi történik kívülről. Az én részem a munka, a jó Istené az áldás!”[17]
„[A] Női Tábor leglényegesebb programpontja a tízparancsolat érvényesítése a törvényhozásban, az erőszakkal szemben a jogelvek érvényesítése, a női jogok érvényre juttatása a közéletben.”[18]
„[É]n nem vagyok politikus. Összpolitikai tudásom a Tízparancsolat, de tudom, hogy ebben áll az élet boldogulásának titka. Lehet, hogy én nem fogom a magam életében már megélni ezeknek az igazságoknak az érvényesülését, de ezek az igazságok érvényesülni fognak és ha van egyáltalában megoldás, úgy ezekben van a megoldás.”[19]
Forrás és irodalomjegyzék
Balogh Margit: Slachta Margit és a keresztény nőkép. Rubicon, 2009, 20. évf., 4. sz. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/slachta_margit
Berkecz Franciska SSS: Slachta Margit Lelki Öröksége III. kötet, Salkaházi Sára Alapítvány. Budapest, 2013.
Kiss Mária Rita: „Mások sorsát fogadd szívedbe” Slachta Margit keresztény közéletisége. In: Petrás Éva (szerk.): A modern magyar katolikus politizálás arcképcsarnoka. Barankovics István Alapítvány, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019.
Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus, Budapest, 1997.
Schlachta Boglárka Lilla: Az első nő a magyar országgyűlésben (Slachta Margit életútjának feltáratlan oldala a hatalom titkos gépezetében). Acta Iuvenum Caroliensia XI. tudományos eredmények – hallgatói TDK dolgozatok, 2018-2019. Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Budapest, 2019.
Schlachta Boglárka Lilla: Slachta Margit karakterisztikája az ügynöki jelentések tükrében. Egyházfórum. 2018. 4. sz.
[1] ÁBTL. II/1. 4. doboz /955. Tárgy: Operatív kartonok.
[2] ÁBTL. O-768. Tárgy: Keresztény Női Tábor.
[3] Spitálszky Károly. Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. kötet, A nemzetgyűlés 146. ütése 1947. július 23. 514. o.
[4] „A helyzet az volt, hogy ott állt egy öregasszony, s az egész Ház kiabált rá […] sokkal helyesebb lett volna, ha egyáltalán nem törődtünk volna vele, csak néha az ostor hegyével suhintott volna oda egy-egy ember. Így központi figura lett belőle, s ezt nem érdemli meg.” Rákosi Mátyás az MKP 1946. február 2-i frakcióülésén. Idézi: Kiss Mária Rita: „Mások sorsát fogadd szívedbe” Slachta Margit keresztény közéletisége. In: Petrás Éva (szerk.): A modern magyar katolikus politizálás arcképcsarnoka. Barankovics István Alapítvány, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 72. o.; Palasik Mária: Parlamentarizmustól a diktatúráig. 324. o.
[5] Ludas Matyi. 1947. 12. 10. 49. sz. 3. o.
[6] Slachta 1945. október 7-én röplapot adott ki A Lélek Szavában, amely a támadások célpontjába került, azért „mert szót mert emelni a számtalan letartóztatott, internált érdekében. A VILÁGOSSÁG szeptember 16-i számából: »Ez a lélek szava? – nem! ez a nyilasok és a reakció felháborító szava!« Állításuk szerint a röplap … cikkről cikkre tervszerűen támadja azokat az intézkedéseket, amelyeket a demokrácia hozott a magyar reakció megfékezésére és a nyilas világ felszámolására…” Idézi: Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus, Budapest, 1997, (Továbbiakban: Mona.) 134. o.
[7] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (Továbbiakban: ÁBTL.). V-77426/b. Tárgy: Hain Péter, dr. Koltai László, Cser István. 143. o.
[8] Mona Ilona visszaemlékezése. Lásd: Mona. 183. o.; Idézi: Berkecz Franciska SSS: Slachta Margit Lelki Öröksége III. kötet, Salkaházi Sára Alapítvány. Budapest, 2013. 257. o.
[9] Margit testvér beszéde a testvéreknek, Szociális Testvérek Társasága Irattára, Budapest, kézirat. Idézi: Berkecz. 237. o.
[10] Slachta Margit 1947. III. 12-i tanítása. Idézi: Mona. 172. o.
[11] A Lélek Szava, röplap, 1945. IX. 10. 2. o. Idézi: Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus, Budapest, 1997, 167. o.
[12] Slachta Margit: Ha elszakadunk az isteni törvényektől…Az államforma kérdéséről és a párizsi békekonferenciáról. Tanítás a testvéreknek 1946. július 30-a után, kézirat 1177. szám alatt, Szociális Testvérek Történeti Irattára, Budapest. Idézi: Berkecz Franciska: Slachta Margit Lelki Öröksége. III. Köt. Salkaházi Sára Alapítvány, Budapest, 2013. (Továbbiakban: Berkecz.) 22. o.
[13] Slachta Margit: Ha elszakadunk az isteni törvényektől…Az államforma kérdéséről és a párizsi békekonferenciáról. Tanítás a testvéreknek 1946. július 30-a után, kézirat 1177. szám alatt, Szociális Testvérek Történeti Irattára, Budapest. Idézi: Berkecz. 23-24. o.
[14] Slachta Margit: Ha elszakadunk az isteni törvényektől…Az államforma kérdéséről és a párizsi békekonferenciáról. Tanítás a testvéreknek 1946. július 30-a után, kézirat 1177. szám alatt, Szociális Testvérek Történeti Irattára, Budapest. Idézi: Berkecz. 26. o.
[15] Nemzetgyűlési napló, 1945. V. köt., A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. február 12. 406. o.
[16] Margit testvér beszéde a testvéreknek, Szociális Testvérek Társasága Irattára, Budapest, kézirat. Idézi: Berkecz. 237. o.
[17] Slachta Margit 1947. III. 12-i tanítása. Idézi: Mona. 172. o.
[18] Körzeti tanítás 1947. szeptember 12-én, 1177. számú gépelt kézirat, Szociális Testvérek Történeti Irattára, Budapest. Idézi: Berkecz. 80. o.
[19] A Testvér, 1947/1. 8. o. Idézi: Mona Ilona: Slachta Margit. Corvinus, Budapest, 1997. (Továbbiakban: Mona.)172. o.
[20] Nemzetgyűlési napló. 1945. VIII. köt., A nemzetgyűlés 136. ülése 1947. június 27. 212. o.
[21] Nemzetgyűlési napló, 1945. VIII. köt., A nemzetgyűlés 147. ülése 1947. július 24. 548. o.
