Információs társadalom 1: A digitális túltöltöttség és a mentális betegségek

Always online

A kommunikációs technológiák fejlődésének köszönhetően az 1970-es évektől kezdte bontogatni szárnyait a nyugati világ következő szerveződési szintje, az információs társdalom. Az Internet, a World Wide Web, majd a közösségi média, az okoseszközök és a vezeték nélküli internet szélkörű hozzáférése biztosítja az információs társadalom emberének a tudáshoz való hozzáférést. A digitális kommunikáció fejlődésének köszönhetően bármikor és bárhol hozzáférhetünk tartalmakhoz vagy éppen mi is azonnal feltölthetjük az elkészített anyagunkat. Ez a folyamatos online jelenlét magában foglalja az állandó jelenlétet a közösségi média platformokon, az azonnali üzenetküldési programokat, az e-mailen keresztüli elérhetőséget, de a munkahelyekhez való hozzáférést is. A konstans online jelenlét fokozhatja a produktivitást, nagyobb elérést biztosít mások tartalmaihoz. Mint minden korábbi forradalom, úgy a digitális technológiák előnyei is ellensúlyozni fogják a hátrányokat hosszútávon. Egyszerűbb a tájékozódás, a kapcsolattartás, az információkeresés, viszont, mint minden revolúció esetében, most is szembesülnünk kell a nem szándékolt, negatív következményekkel.

Médiaszorongás

A digitális túlterheltség egyik formája a hírek és az informálódásra használt média általi leterheltség. A mai hiperkompetitív hírversenyben az információ fő forrása a közösségi média és az okoseszközeink értesítései. Az első médiaszorongással kapcsolatos jelentések a digitális mediatizált kommunikációval összefüggésben jelentek meg. Minél többet görgették a felhasználók a híreket, annál pesszimistábbak voltak a jövő megítélésével kapcsolatban. Így kerültek be olyan fogalmak, mint a „végítélet-görgetés” (doomscrolling) vagy a „főcím szorongás” (headline anxiety). A katasztrofizáló hírfogyasztók hajlamosak lesznek olyan hírek után kutatni, amelyek a negatív világi történésekkel foglalkoznak, azonban a híroldalak is a populáris, megosztó témákat részesítik előnyben. Így, a befogadók úgy érezhetik, hogy egyik válságból a másikba tartunk, vagy párhuzamos válságokat élünk meg egyszerre: globális gazdasági krízis, társadalmi egyenlőtlenségek, közlekedési tömegkatasztrófák, pandémia, háborús konfliktusok tolulnak a szemünk elé. Minél több „káoszforgatókönyvet” olvas valaki, annál nagyobb az esélye, hogy romlik a mentális állapota, hiszen nem kap reális képet a világ állapotáról. Az olvasók kitettebbé válnak az álhírekre és az összeesküvés-elméletekre, mert egyre több szélsőséges információt keresnek és fogadnak be. Mindez kiegészül a multitaskinggal (több feladat egyszerre való végzése). A figyelmünk megosztottá válik, egyszerre nézünk videót, böngészünk webáruházban, miközben azon jár az agyunk, milyen eseményre menjünk barátainkkal és nagy valószínűséggel még háttérzajként valamilyen zene is szól. A munkavégzés dezorganizált lesz, az információ pedig felületesen fog rögzülni. Sokkal fáradtabbnak érezzük magunkat, mert az agyunkat arra kényszerítjük, hogy a gyors munkamenet-változásban ugyanakkora koncentrációt biztosítsunk mindegyik feladatnak.

A digitális függőség és a közösségi média

A digitális túlterheltség másik formája a közösségi média hatásai. Az információs társadalomban az emberek folyamatos összeköttetésben állnak egymással. Még, ha ki is kapcsoljuk készülékeinket, pillanatok alatt újra beléphetünk a virtuális térbe. Ez lehetőség hozta létre a folyamatos online jelenlét igényét. A constant checking, vagyis a folyamatosan az okoseszközét ellenőrző személy, már-már megszállottan nézegeti az üzeneteit, e-mailjeit, vagy, hogy történt-e valamilyen állapotváltozás az általa követett személyeknél, oldalakon, amire reagálnia kell. Azoknál, akik ebbe a kategóriába esnek, jóval magasabb stressz-szint figyelhető meg, és ha nem tudják megnézni a készüléküket, akkor olyan elvonási tünetek jelennek meg rajtuk, mint az agresszív magatartás, az egyezkedés (csak pár percre akarja megnézni az eszközt), a koncentrációs képesség gyengülése, vagy akár fizikai jellemzők is, mint például a remegés.

A közösségi média egy olyan új teret alkotott meg a közösségi érintkezésre, amely az offline, interperszonális kapcsolatok kárára erősödött. Hatalmas előnye lett, hogy a világ minden tájáról kapcsol össze embereket, annak túlzott használata azonban társadalmi elszigeteltséget eredményezhet. A szociális média általi elszigeteltség jelensége tehát kettős: az egyén a virtuális térben érzi magát komfortosan, ott tudja kialakítani saját alteregóját, miközben az offline térben kialakított társas kapcsolatai folyamatosan romlanak Ez a szociális készségek hiányához, valamint a valós kapcsolatok kialakításának és azok fenntartásának nehézségeihez vezethet, majd – szélsőséges esetben – a teljes izolációhoz. Az emberi faj több évezredes evolúciójából fakadóan lettünk társas lények, a közösségek felbomlása, az elmagányosodás folyamata pedig alig pár száz éve van jelen. A közösségi média túlzott használata azt a hamis érzetet kelti, hogy az ember társas érintkezés iránti igényét ki tudja elégíteni. A társadalmi kapcsolódás illúzióját keltheti, ahol az emberek úgy érzik, hogy sok barátjuk és követőjük van, de valójában hiányozhatnak a tartalmas kapcsolatok. Torzíthatja a társak megítélését a közösségi média profil kialakítása is. A digitális énkép kialakításának érzete a fiatalok körében a legerősebb. Először az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban figyelték meg fiatalok körében, hogy összefüggés van a közösségi média használata és a depresszió között. A nagyobb törés 2012-től látható: ekkor vált igazán népszerűvé a Facebook és haladta meg az 1 milliárd felhasználót. A popularitás az egyik kiemelkedő – ha nem a legfontosabb – aspektusa annak, hogy kiről milyen képet alakítunk ki. Ennek következménye az úgynevezett barátság paradox jelenség is, vagyis, hogy az ismerőseinket népszerűbbnek és ezáltal boldogabbnak is találjuk, függetlenül attól, hogy mi magunk mennyire vagyunk boldogok vagy sem. Akinek boldogabb élete van a publikum számára, az érdekesebb is mások számára.

A digitális függőség másik formája lehet a fear of missing out (fomo) vagyis a félelem, hogy kimarad valamiből az egyén. A közösségi média számos trendet indít útjára, legyen az valami kihívás, vagy akár új divatirányzat. Szorosan kapcsolódva a boldogság és a népszerűség problémájához, azok, akik nem vesznek részt ezekben a folyamatokban úgy érzékelhetik, hogy valami fontos tevékenységből maradnak ki. Ha úgy látják, hogy a résztvevő ismerőseik jól érzik magukat, jól szórakoznak, de ők kimaradnak belőle, akkor erősödik a fomo érzés és ők is át akarják élni azt az élményt. Minél erősebb a fomo érzés, annál nagyobb problémát jelent a mindennapi tevékenységek elvégzése során a közösségi média használata.

Digitális mérgezés és a digitális detox

A digitális függőség hosszútávon fokozza a szorongást, a stresszt, depresszióhoz, legszélsőségesebb esetben önsértéshez és öngyilkossághoz vezethet. A digitális mérgezés türelmetlenséggel, frusztrációval, impulzivitással jár, mintha valami probléma lenne az életünkben, ami miatt mindig aggódunk. A való életünkben kellene lennie valami kiváltó oknak, ami miatt feszültek vagyunk, a közösségi média által okozott szorongás így természetellenes. De ugyanúgy okozhat fizikai egészségügyi problémákat is, mint alvászavarok, a szem megerőltetése miatta látászavarok, látásromlás, valamint a rossz tartás miatt gerinc- és hátproblémák. Ha az eszközeink mellett alszunk, az azt jelezheti a tudatalattinknak, hogy üzenetet várunk, ezért nem kerülünk be mélyalvási ciklusba és kialvatlannak, fáradtnak fogjuk érezni magunkat.

A digitális mérgezés ellensúlyozására vagy megszüntetésére a digitális detoxikációt szokták javasolni, vagyis szakadjunk el pár napra, hétre akár hónapokra az eszközeinktől. Azonban, ha reálisak akarunk lenni, érdemes átgondolni, mennyire megvalósítható ez a mindennapjaink során, amikor a számítástechnikai eszközök az életünk szerves részét képzik és rengeteg szolgáltatást veszünk igénybe digitális formában (bankolás, jegyvásárlás, fizetés, digitális naptár, emlékeztetők beállítása, munkavégzés). Önmagában tehát ez nem oldja meg a túlterheltség problémáját, sőt, ronthat is életünk szervezésében. Azt kell felismernünk, hogy milyen időszakban okoz a képernyő előtt töltött idő külön terhelést. Reggel ne az legyen az első teendőnk, hogy megnézzük, miről maradtunk le a világban. Lefekvés előtt már hanyagoljuk eszközeinket és a közösségi eseményeken is próbáljuk minimalizálni használatukat. Ezt követően meg kell határozni, hogy milyen alkalmazások vagy mely oldalak kötik le feleslegesen az időnket. Szerencsére, ebben már az okoseszköz gyártók is partnerek és a legtöbb eszközben már található digitális jólét opció, ahol ellenőrizhetjük, mikor, mennyi időt töltöttünk egy-egy applikációval. Próbáljunk meg időrendet vagy fontossági sorrendet felállítani, amivel elkerülhetjük, hogy egyszerre több dolgot csináljunk. A digitális technológiáktól nem elszakadni kell, hanem egy felelősségteljesen használati rendszert kialakítani, amivel megkönnyítjük életünket, hogy segítségükkel egészségesebb és tájékozottabb digitális állampolgárokká válhassunk.