A mesterséges intelligencia sötét oldala 5: alááshatja-e az algoritmus az emberi lét alapjait?

A mesterséges intelligencia gyors fejlődésével jellemezhető utóbbi pár évben a munka jövőjéről, az emberi értékekről és az MI-vel kapcsolatos lehetséges egzisztenciális kockázatokról szóló kritikus viták kerültek a középpontba. Az aggodalmak különösen ChatGPT és más hasonló generatív intelligenciával bíró rendszerekkel erősödtek fel. A nagy AI-boom kapcsán már az iparági fejlesztők is felszólaltak, hogy lassítani kellene, megteremteni a kereteket ezeknek a rendszereknek. A potenciális előnyökkel kecsegtető generatív intelligencia, a produktivitás és az innováció szempontjából legalább annyira jelentős, mint a számítógép, az világháló vagy az okostelefon. Ugyanakkor az is fontos, hogy az emberi értékeket képesek legyünk megőrizni a fejlődéssel együtt. Az empátia, a kreativitás, az etika a jövőben vezérelvként működhetnek és ezek mentén lehet majd határvonalat húzni emberek és gépek között. A radikális bizonytalanság időszakába lépünk, amikor az új technológia miatti lehetőségek és félelmek felváltva jelennek meg a nyilvánosságban és nem tudhatni, hogy előnyünkre vagy inkább hátrányunkra válik annak használata.

Embernek lenni

Már most, az MI korai fejlettségének szakaszában is kijelenthető, hogy háttérbe fogja szorítani az embereket. Ahogyan a számítógép teljesítménye és lehetőségei, úgy a mesterséges intelligencia is alapjaiban változtatja meg a munka, a közlekedés, az egészségügy, de a kreatív szakmák világát is. Az emberiséget a jövőben a gépektől az empátia, a szolidaritás, az erkölcsről és morálról való gondolkodás fogja megkülönböztetni, ahogyan eddig is ezek különböztettek meg minket a természet világától. Továbbá, az embereknek felelősséget kell vállalniuk tetteikért. Vagy személyes-lelkiismereti okokból vagy társadalmi-morális nyomás hatására, valamint a jogrendszer is azt kötelességünket erősíti meg, hogy tetteink nem maradhatnak elszámolás nélkül. A robotok és az algoritmusok esetében viszont nincs egyértelmű felelőse egy rossz döntésnek: a programozó, a gyártó vagy a felhasználó a hibás ilyenkor? Minél több felelősséget és döntéshozási folyamatot delegálunk a mesterséges intelligenciának, annál inkább elveszítjük gondolkodási önállóságunkat, logikai képességünket és hanyatlásnak indulnak a kognitív képességeink. Életünk jelentős része a döntéseink általi véletlenekből és az azokra adott reakcióinkból áll össze. A változók és variánsok folyamatos adaptációra késztetik az emberi agyat az újbóli váratlan helyzetek által. Az MI fejlődésével lehetőség válik előre megtervezni a napunkat és valós idejű változtatásokat eszközöl majd az algoritmus, amit a felhasználónak csak követnie kell, mindenfajta gondolkodás nélkül.

Az intelligens gép

A különböző káosz- és végzetjóslatok általában ugyanazokat a forgatókönyveket jósolják meg: az emberek egy szuperintelligens gépet építenek, amely valamilyen formában túlnő rajtuk, aminek beláthatatlan következményei lesznek a homo sapiensre nézve. Ez az invesztáló cégeknek és országoknak is ösztönző erővel bír. Céljuk hogy egy olyan szuperintelligens AI-t fejlesszenek ki mindenki más előtt, amit képesek lesznek kontrollálni. Így a produktivitás és a nemzeti prosperitás mindent háttérbe szorítva képes dominálni mind a közbeszédet, mind a tudományos diskurzusokat. A növekedéshez viszont nem csak jobb számítási képességekre van szükség, hanem arra is, hogy következtetéseket legyen képes levonni a gondolkodó lény, a meglévő adatok alapján. Pár évvel ezelőtt még képtelenek voltak a mélytanulási programokat és a nagy nyelvi modelleket használó algoritmusok ilyen komplex gondolkodásra. Ugyanakkor, még most sincs konszenzus abban, hogy a gépek képesek lesznek-e gondolkodni, vagy csak az emberi logikát fogják felhasználni és azt egy másik szinten művelni. Ha az emberi intellektust az értelemhez kötjük, akkor az MI problémamegoldó képességét miért ne tekinthetnénk gondolkodásnak? A feltételezett szuperintelligenciának nem feltétlenül lesz szüksége felülírni azt a nyelvi struktúrát, amit mi használunk, csupán új kreatív módon használja ki az emberek által fel nem tárt lehetőségeket. Egy virtuális entitás a fizikai test nélkül képes szemlélni a világot, ráadásul korlátlanul képes növekedni. El kell fogadni a tényt, hogy egy gép előnyösebben fogja kihasználni az emberek által létrehozott struktúrákat, mivel azokon kívül lesz képes mozogni – mind fizikai, mind logikai értelemben. Ezzel a gépi intelligencia túllép az emberi intelligencián, ami biológiai korlátjai miatt korlátozott mértékben tud csak fejlődni.

A véletlen helyébe az algoritmus szentsége lép

Az MI-vel kapcsolatos félelmek általában arról szólnak, hogy tömegek válnak munkanélkülivé, vagy a gépek öntudatra ébredése után megsemmisítik az emberiséget. Ezeknél sokkal valóságosabb forgatókönyv lehet, hogy az algoritmus a hatékony feladatvégzés érdekében mit fog megtenni. Az emberek létezés része a tökéletlenség, ami abban rejlik, hogy nem áll minden információ rendelkezésünkre. A gépek ezzel szemben másodpercnyi idő alatt képesek több (száz)ezer forrásból tájékozódni, elemezni és döntést hozni. Ezek döntések pedig mindig a legoptimálisabb és leghatékonyabb utat járják be. Hogy példába ültessük az elméletet: az emberek nem fognak azért lekapcsolni telekommunikációs antennákat, feltörni szervereket vagy lekapcsolni áramszolgáltatókat, hogy asztalt tudjanak foglalni a kedvenc éttermükbe, vagy mindenki mást megelőzve jegyet vegyenek egy koncertre. Az MI esetében ez egy nagyon is lehetséges megoldása a problémának, amivel szembe találja magát.

A várakozások szerint az AI automatikusan olyan munkaköröket fog létrehozni, amelyek kevésbé monotonok, nagyobb emberi kreativitás kell majd az elsajátításukhoz. A jobb munkahelyekkel jobb lehetőségek is járnak majd. A dolgozók teljesítményének értékelése során azonban az algoritmus kizárja az emberi léttel együtt járó lehetőségeket, változókat. A szorongás, a stressz, a boldogtalanság és a kiégés egy robot számára értelmezhetetlen érzések és állapotok, így – sokak szerint – az algoritmusokra bízott munkahelyi teljesítményoptimalizálás még jobban elidegeníti az embereket a munkájuktól. Akik nem tudják tartani az algoritmus által létrehozott ütemtervet, azokra nem lesz szükség. Végül pedig a véletlen, a sors és a felsőbbrendű hatalomhoz való viszonyunk is változni fog. Az isteni elrendelés vagy a döntéseinkbe vetett hit helyett az algoritmus szentsége határozza meg azt, hogy kikkel találkozunk, milyen helyekre jutunk el, tehát az összes élményünket a mesterséges intelligencia alakítja ki. A véletlenből származó örömöket, minthogy beülünk egy új étterembe vagy más útvonalon megyünk haza az unalmas és kiszámítható tervezés váltja fel. Az AI túlhasználata az életünket egy szűk összefüggések halmazába szorítja be. Ugyan ettől kihalni nem fogunk, de azon képességek eltűnésével, amelyek a homo sapienset kiemelték a természetből, egyidejűlég az emberiség hanyatlása is megindul.