Kiberpszichológia 2: a saját MI terapeutám

Az 1960-as években, a virtuális terapeuták úttörője egy Eliza névre keresztelt program volt, ami a kulcsszavak alapján alkotta meg rövid kérdéseit és válaszait. Bár a feltalálója, Joseph Weizenbaum szatírának szánta, az orvosi szakvélemények mégis arra jutottak, hogyha helyettesíteni nem is, de pszichológusok munkáját képesek lehetnek kiegészíteni a hasonló algoritmusokon alapuló megoldások. 1972-ben egy másik, Parry névre hallgató programot hoztak létre, amely a paranoid szkizofréniát szimulálta, hogy könnyebben felismerjék a betegség jeleit a hallgatók. Weizenbaum ugyan ellenezte, hogy bármilyen tudományos kutatásban vagy orvosi kezelésben alkalmazzák a mesterséges intelligenciát, az akkori akadémiai közvélemény máshogyan látta ezt. Napjainkra az algoritmusok segítségét használó terápia inkább a szakemberek segítségét jelenti, mintsem a korábbi vízióknak megfelelően, azok helyettesítését.

Azonnali mentális segítségnyújtás

Miért és mire lehet jó egy személyre szabott virtuális pszichológus? Egyaránt segítséget nyújthat a terápiára szorulóknak és a szakembereknek is. A COVID-19 világjárvány alatt és után a mentális betegségekkel küzdők száma megnőtt: az Amerikai Egyesült Államokban a praxisok 60 százaléka túlterheltséget jelentett és nem vállalt több klienst. A legtöbben szorongásos tünetekkel, depresszióval, valamilyen lelki traumával vagy szerhasználattal kapcsolatban keresnének fel szakembert. A tömegek számára elérhető MI pszichológus, mérsékelni tudná a felhasználó a hirtelen fellépő szorongást, vagy bármilyen, nem klinikai terápiát igénylő ellátást. Az ilyen terápiás chatbotok működésének alapja az kell, hogy legyen, hogy ne segítséget adjon a problémára vagy megoldást ajánljon, hanem pozitív választ adjon. Például, ha negatív gondolataink vannak saját magunkról, munkahelyi teljesítményünkről, társas kapcsolatokban elfoglalt és megélt helyzetünkről, akkor ezekre a gondolatokat leírva, pozitív választ fog küldeni a program. Hasonlóan, mintha egy számunkra megbízható személynek nyílnánk meg, legyen az egy régi tanárunk, a lelki vezetőnk, de lehet akár a fodrászunk is. Az MI terapeutánk azokat a személyeket helyettesítheti, akiket éppen nem tudunk elérni, de nem feltétlenül várunk tőlük megoldást, inkább csak szeretnénk elmondani, hogy milyen problémáink vannak jelenleg. A virtuális terapeuta utáni következő lehetséges lépés a kapcsolatfelvétel valós szakemberrel, aki az egyénre szabott terápiában tud segíteni.

Algoritmikus terápia

A chatbotok között egyaránt találhatunk mentális segítségnyújtásra irányulókat, szórakoztató appokat és olyat is, amelyek csak egy jókedélyű beszélgetést biztosítanak. Ilyen sikeres MI társ a Happify, ami a régi rossz szokásokról próbálja leszoktatni a felhasználót, a Replika alkalmazás, ami egy mindig elérhető barát szerepét tölti be vagy a Woebot program, amely a gondolkodási mintázatokat igyekszik megváltoztatni, a Calm pedig a szorongást segít csökkenteni, így elkerülhető egy pánikroham. Ezek és a hasonló programok egyszerű kérdéseket tesznek fel a közérzetünkkel vagy a hangulatunkkal kapcsolatban, mint „Hogy vagy?” „Mi bánt?”. Ahhoz, hogy a virtuális pszichológusok megfelelően működjenek, rengeteg adatra van szükségük. Fel kell tudni ismerniük azokat a mintázatokat, amelyek olyan mentális betegségekre utalhatnak, mint a bipoláris zavar, a depresszió különböző fajtái, a skizofrénia vagy más esetben az önsértés vagy az öngyilkosságra utaló jelek. Utóbbi felismerésére több száz búcsúlevelet tanulmányoztak át, valamint olyan hanganyagokat tápláltak be, amelyek öngyilkossági kísérletet elkövetőktől származtak. Az MI képes volt felismerni az intonációs különbségeket, mekkora szünetet tartottak egyes szavak között és hogy milyen sűrűn sóhajtottak azokhoz képest, akik nem akartak véget vetni az életüknek. Így tudták létrehozni az „öngyilkosság nyelvét” és a SAM (Spreading Activiation Mobile) nevű programot. SAM a rögzített beszélgetés alapján képes előre jelezni, hogy mekkora valószínűséggel követhet el valaki öngyilkosságot. SAM használata ugyanakkor felhívta a figyelmet a gyakorlati orvoslás komplexitására: ha nem ismerjük az alany hátterét és kórtörténetét, akkor önmagában a beszélgetés még nem indikálhatja azt, hogy valakinek szuicid gondolatai lennének, lehet, hogy csak rossz napja van. Egy testi- és mentális változásokon áteső tinédzsernek lehetnek hasonló hangulatváltozásai, mint egy halmozottan hátrányos helyzetű özvegynek, aki ráadásul aktív szerhasználó is. Ebben az esetben fontos az orvos közbenjárása, mert az algoritmus mindkét alanyt a magas kockázati státusba sorolná.

Programozási hiányosságok

Bár az azonnal elérhető terápiás applikációk és mesterséges intelligenciával megtámogatott programok csökkentik a lehetséges önsértések és öngyilkosságok számát, számos problémával szembesültek az orvosok ezek használatai közben. Egyik ilyen az orvosi kórtörténet. Ha valaki nincs benne az AI számára elérhető adatbázisban, akkor nem is tud megfelelő (segéd)diagnózist felállítani az algoritmus. A pontatlanságot növelik a hiányos demográfiai adatok, illetve, hogy milyen családi és egzisztenciális háttérrel rendelkezik a kliens. A jelenleg hozzáférhető alkalmazások többsége túlságosan univerzális, nem tesznek különbséget egy idősebb férfi vagy fiatalabb nő között. Még a specifikus, társadalmi csoportokra fejlesztett algoritmusok is csak azokra a rekordokra képesek csak támaszkodni, amelyeket a felhasználók adataiból ki tudnak nyerni. A Reach Vet például veterán katonáknak ajánl segítséget: havi rendszerességgel keresnek fel szakemberek olyanokat, akik regisztráltak a rendszerbe és megkérdezik őket, hogy milyen stresszfaktor van jelen az életükben, milyen kihívásokkal kell szembesülniük. Ezt az algoritmus önmagában képtelen elvégezni, szükséges az emberi beavatkozás. A mentális betegségek felismerése és kezelése ugyan mintázatok alapján működik, de a kiváltó problémák és azok kezelése mindig egyéni szinten kell, hogy történjen. Ha a technológiával nem tudunk különbséget tenni az egyes csoportok és azon belül az egyének szükségletei között, akkor az csak nagyobb gondot okozhat. A mesterséges intelligenciával ellátott pszichológus-társ jó kezdő lépés azoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak egyből valamilyen szakemberhez fordulni. Abban is segíthetnek az ilyen applikációk, hogy odafigyeljünk embertársainkra és hasonló módon támogassuk őket, ahogyan egy MI tenné. Megkérdezhetjük, hogy mit tesznek azért, hogy jobb kedvük legyen, vagy felhívjuk a figyelmüket valami újdonságra, amivel változtathatnak a szürke hétköznapokon. Azonban attól még távol állunk, hogy az algoritmus-társunk felváltsa a pszichológusunk empátiáját és szakértelmét.

Szitás Péter